Meseország

Van egy olyan tulajdonságom, melyen alakítanom kell. Az már jó, hogy
felismertem ezt a tényt. Amikor 100 %-os erővel utolér egy érzés, akár
gyűlölet, akár szeretet, rázúdítom arra az emberre, akinek ez az
irányába hat.

Ez persze nem jó, mert általában, ha az ember
indulatból vagy még rosszabb, bosszúból cselekszik, akkor erősen
fennáll a veszélye annak, hogy olyan döntést közvetít, mely nem az
igazi személyiségéből fakad és nem az igazi érzéseit tükrözi.

A felfokozott érzelem tény, van, minden emberben benne van, olyan, mint
a levegő. Azt gondolom, hogy minden ember volt már olyan helyzetben,
amikor randizott, és megnézett valakivel egy romantikus filmet, vagy
meghallgatott egy szép számot, vagy netán egy szépet szerelmeskedett,
könnyelműen a fülébe súgta volna a másik félnek, hogy “szeretlek”. Van
olyan helyzet azonban, amikor valaminek a hatására – akár az imént
felsoroltakéra – a szerelem érzése fog el, és, ha éppen az ördög van
veled, legszívesebben neki is közvetítenéd. Nem szabad, nem szabad
elsőre kiadnod magad, mert sebezhetővé válsz és utána kényelmetlenül
érzed magad, ha a “következmény” esetlegesen olyan, melyet a valódi
éned nem akar. Aztán, ha a partneredet kitessékeled az életedből,
joggal háborodik fel, neked szegezve a következőt: “Hát hiszen azt
mondtad, hogy szeretsz!”

Ez a helyzet a fordított, negatív
érzések tükrözésével még fájdalmasabb tud lenni. Bizony a bosszú, a
gyűlölet kegyetlen tanácsadó. Megmérgezi az elméd, ez az érzelmi
állapot butít, ha nem vigyázol. Az értelem irányítja az érzelmedet, de
visszahat a fejedben lévőkre és a cselekedeteidben, a szavaidban
születik meg. Ha nem figyelsz oda és megvan benned a hajlam, olyan
dolgokat művelsz, melyet ép elmével elítélnél, vagy röhejesnek, netán
kicsinyesnek tartanál. Lehetsz te az atya úristen is, lehet neked hat
diplomád, ha a dühöd elragad mire vagy jó?

Szóval bennem meg
van a hajlam, szerencsémre azonban van egy lehetőségem, melyet szeretek
is és, ha elragad az érzelmi indulat és lehetőségem is van rá nyeregbe
pattanok. A ló, a lóval való foglalkozás hatalmas türelmet és nyugalmat
igényel. A legvadabb ló is megszelídül a kezeid között, ha érzi a
határozottságot és a türelmet. Rengeteget tanultam a lovaktól. Ha
türelmes vagy és határozott, akkor a lovagolás fantasztikus érzés.

A ló érzi, hogy jó kezekben van és kitárja előtted a hátán ülve a
világot. A világot, a természetet, a csendet, a virágokat, a madarakat,
a halakat, a vadállatokat. Csodálatos. Olyan helyekre visz el, ahol a
madár sem jár. Kivezet a faluból, a nádason át, vágtat, csak vágtat fel
az erdőn keresztül a dombtetőre. A mezőre érve, a gyönyörű napsütésben
úgy érzed magad, mint egy meseországban. Az őzek, a fácánok veletek
futnak, ölel a természet. Elhagyod a “modern” világot, úgy érzed magad,
mint egy tündér, kitárod szárnyaid és repülsz. Szabad vagy!