Dr. Intellektuell

Történet egy üzletszerűen, közvetett tettességgel elkövetett személyi szabadság megsértésének kísérletéről:

Szóval, amikor megláttam az illetőt az iwiwen azt hittem, hogy ismerem,

ismerős volt – később kiderült, hogy nem ő volt akire gondoltam… -,

nah de amikor elkezdtem vele kommunikálni megérintett a BUTA EGOLOGIKA.

Egyszer sem találkoztam vele még előtte, de gondoltam a képei, az

adatlapja után, hogy megér egy misét. Először cseteltünk sokat, vicces,

fura fiúnak tűnt és érdekes volt, hogy ismeretlen és a képek alapján

kialakult a kölcsönös szimpátia.

A pénteki napra aztán

talira hívott, egy tényleg jóképű úriember, és elmentünk egy étterembe.

Már az autóban beszélgettünk, szó szót követett, egy percig nem volt

kínos csend, jót beszélgettem vele tulajdonképpen – bár az elejétől

kezdve az alábbi szavak kavarogtam az agyamban: sznob vagy, beképzelt

vagy, ki vagy te stb.

Végig úgy éreztem, hogy én a dr címemmel

elbújhatok az orvos DR címe mellett….na nem érdekelt, felkaptam én is

az álarcot és az álarccal a fejemen előadtam neki én is a jogalkalmazás

fantasztikus útvesztőiről vallott nézeteim, ahol én persze tökéletesen

helytállok  .

Az EGOLOGIKA mellett az első benyomás alapján semmi nem passzolt, nem

éreztem a kémiát, teljesen közömbösen távoztam a helyszínről, ahol

veszélybe került a személyi szabadságom. És ő sem érezte a kémiát, írta

is utána, hogy hát bizony ez nem is volt ám “szerelem első látásra”,

nem ám….., de hát az üzlet az jó lett volna, jéh gondoltam szegény,

nem tudja, hogy a “szerelmem első látásra” ego szülte érzelem, ego

által adott hamis kép, milyen penge élen táncol egy emberben és, hogy

az csupán egy elhamarkodott kijelentést szül, mint egy hétfejű

sárkánnyal megnézett romantikus film, aztán amikor észreveszed, hogy

gáz, ahogyan a kiválasztott viselkedik különböző életadta szitukban és

megmondod neki, hogy szakítás van, értetlenül áll eléd, hogy dehát te

szerelmes vagy, akkor most mi a helyzet? Mikor hazudsz magadnak most

vagy akkor? Hát akkor…

Nem tudni, hogy a megélt “szerelem

első látásra” élmény, az vajon az adott pillanatban szexuális vágy,

boldogság, nyugalom, vagy igazi szerelem. Nem tudod eldönteni ott és

akkor, mert ugyanazt érzed, mind a két esetben, ugyanis mind két

esetben ugyanúgy izzik a lelked, bizsereg a tested, erősen szorítod a

kezét, várod, vágysz rá, összerándul a gyomrod, csak rá gondolsz, éget

egyre éget… Csak akkor tudod meg, ha belemész és az időgép fogja majd

kidobni a választ, hogy egy hétig, több hétig, egy hónapig, vagy több

évig marad meg ugyanaz a tested által megmutatkozott érzés, vagy egy

életen át megmarad. Ha valaki az igaz szerelmet kergeti elveszik az

élet útvesztőjében…, egyrészt azért, mert mindig ezt várja az adott

kapcsolattól, és, ha a válasz a pillanatnyiság, csalódik magában,

padló, másrészt, mert az igaz szerelem ritka, mint a fehér holló…

Ő is egy bábu volt az olyan üres emberek között, akik olyan üres helyen

lézengenek, ahol csak üres álmodozás illúzióját kergetheti az ember,

ezt éreztem a minap a szórakozóhelyen ahol voltam. Bábuk között voltam

én és nem volt ott a másik felem……

Tovább a blogra »