<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Sors, akit nem nevezünk a nevén</provider_name><provider_url>https://hapinesske.cafeblog.hu</provider_url><author_name>hapinesske</author_name><author_url>https://hapinesske.cafeblog.hu/author/hapinesske/</author_url><title>Álom</title><html>&lt;p&gt;&nbsp;&lt;br&gt; Hová és mivé válik bennünk az érzés, a képesség arra, hogy a párkapcsolatunk olyan legyen, midőn tizenéves korunkban voltunk?&lt;br&gt; &lt;br&gt;
Hová tűnik az élmény, mikor társunk megvár az iskola előtt, akivel csak
egymás lelkét ismerjük, akivel körbejárjuk a várost, csónakot eregetünk
a vízen, futunk a mezőn, fára mászunk, virágot szakítunk, eső alatt
összebújva ázunk és akivel sötétedéskor búcsúzunk el. &lt;br&gt; &lt;br&gt; Álommá degradálódik örömünk. &lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>