1.0Sors, akit nem nevezünk a nevénhttps://hapinesske.cafeblog.huhapinesskehttps://hapinesske.cafeblog.hu/author/hapinesske/<p style="text-align: justify;"> ...működik a kis selyemhernyócska effektus...a selyemhernyócska is mennyit szenved, mígnem csoda szép pillangó lesz belőle...<br> <br> Folyamatosan itt van az orromban az illat, nem taszított el miután elengedtem egy percre a kezét, amikor a gondolat megfordult a fejemben, már akkor megszédültem...vártam, majd elmúlik....vártam......, hogy kijózanodom.....vártam, de nem múlt....egyre erősebb lett. Brrrr, szédültem, mert becsapott az egom, tudod érzelmeket ad, hogy ne hagyják el a nagy Úr birodalmát. Őt aztán akkor és újra láttam az úton a homályban tapogatóztam, mikor erős fény vonzott, nyújtotta a kezét, anélkül, hogy kértem volna addig azt.<br> <br> Szédültem, olyan érzésem volt, mint amikor kislány koromban leestem a lóról, térddel a földre zuhantam, szőke hosszú hajam az arcomba omlott. Iszonyú fájdalmat éreztem, nem tudtam felállni, a ló ott állt mellettem, dicsőség sugárzott szemeiből, és hatalom, én pedig csak sírtam, zokogtam, nyeltem a könnyeim. Egyedül akartam megfogni a kantárt, egyedül akartam, én iciripiciri emberként felmászni a nagy méltóságos, elérhetetlen monstrumra....és akkor apám fölém hajolt, kinyitotta nagy tenyerét, megfogta a kezem, akkor éreztem, hogy a rideg ember megijedt. Bakot tartott és én megint fent ültem a magasban. </p>rich