<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Sors, akit nem nevezünk a nevén</provider_name><provider_url>https://hapinesske.cafeblog.hu</provider_url><author_name>hapinesske</author_name><author_url>https://hapinesske.cafeblog.hu/author/hapinesske/</author_url><title>Köd</title><html>&lt;div style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;A mai nap ködbe burkolózva, szomorúan köszöntött. Elindultam, hisz mindegy milyen az út, ha menni kell.&lt;br&gt;&lt;br&gt;2 km után felismertem, - amit már biztosan korábban is néztem az életem során, csak nem láttam - hogy a természet körém rajzolta az utam, amit magamban járok.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Köd volt és még sötét, megint az elhagyott világban éreztem magam. Az orromig sem láttam, magamra zártam az autót, mint valami ketrecet, féltem, nem akartam, hogy bekússzon a nyirkos levegő a réseken, mint az álnok értelem küldte gondolatok. Haladnom kellett, lépésben haladtam, vezetőm a bal oldalon elterülő, élettelen, szaggatott fehér vonal volt, melyet két méter hosszan láttam csak, de beálltam a sorba. Nyomtam volna a gázt, de annyira beszűkült a világ körülöttem, hogy hiába nyomtam nem haladtam.....fék.....nem látok, rossz, borzasztó.....gázt akarok, de nehéz a lábam.....fék. Haladt előttem a kocsi sor, próbáltam előzni, volt, hogy egyszerre három autót hagytam el, volt, hogy csak egyet, volt olyan, amit többször megpróbáltam, de nem ment, és végül szerencsémre ő kanyarodott el. Előzni akartam, hajtani, hogy tisztán lássak, nem tudtam mi van az út végén, egyedül voltam, de nem voltam magányos, a rádióból bús dal szivárgott, nem tudom, mi szólt, lefoglaltak a gondolatok. Haladtam, haladtam, mellettem a szövetségesem, a kimondhatatlantól való félelem.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Aztán átvergődtem a Bakonyon, és a természet tisztulni kezdett, világosodott, megint az új világ kapuján álltam. Lassan el kezdett feloszlani a köd, bár foltokban még megkísértett, de átláttam már, és fátyolszerű volt, nem az a fojtogató.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Az első szín a bíbor volt, amit ma reggel láttam, csodálatos volt az égalja, mint egy vérző seb, úgy terült el felettem a hatalmas égbolt, vérző seb......igen, ami tisztulni vágyik, csak egyetlen élet szállt felé, az éjszaka őre, a vadászatból fáradtan megtörve repülő hatalmas sasmadár.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Felébredtem én is.&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>