1.0Sors, akit nem nevezünk a nevénhttps://hapinesske.cafeblog.huhapinesskehttps://hapinesske.cafeblog.hu/author/hapinesske/<div style="text-align: justify;">...beléptem az ajtón tudom, hogy nekem jár, hogy igazi NŐ legyek...<br> <br> Amikor beléptem a csoda kapuján az voltam, aki most egy fényképről néz vissza rám. Miután kiléptem azzal beléptem egy olyan világba, ahol nem az értelem szülte érzelem, hanem az IGAZI érzelem az Úr. A hátrahagyott világban az értelem volt az ÚR. Az ego az ebben élő embereknek ad érzelmet bizony! de csakis azért, hogy ne hagyják el a birodalmát. Az egot az általa szülte érzelem élteti, az efajta egonak szárnya van, de ereje nincsen.<br> <br> <br> Én még az ajtóban állok a két világ határán. Pokoli türelem uralkodik el rajtam közben, hogy legyőzzem az egot, az ego szülte érzelmet, persze próbálkozik a nagy Úr, megérint olyan érzelmekkel, melyek visszarántani akarnak,de nem engedem, túl biztosan állok már az ajtóban. Tombol bennem az ellentétek sora. <br> <br> Az ego uralta világban az ember sok mindent azért tesz, mert az szokás<br> <br> van párja, mert az szokás<br> <br> megköszönti a szeretteit, mert az szokás,<br> <br> szeretkezik, mert az szokás,<br> <br> eszik, mert az szokás,<br> <br> dolgozik, mert az szokás,<br> <br> gyermeket nemz, mert az szokás,<br> <br> <br> Van párja az ego uralta világban az embereknek, mert az szokás. Mindegy hányszor, és hol rúg bele a másik és viszont, van, mert szokás. Jobb esetben olyan van neki, akit, mint egy csupasz fát telis-tele aggaszt díszekkel. Olyan ez, mint a más valakitől, vagy más valamitől függő boldogság egy darabja, ha egy dísz leesik, elhagyja a fát, a fa felállítója összeomlik, mert az ego adta érzelem egy darabja elhagyja. Ellene fordul a nagy ego Úr, kinek mikor, kinél meddig tud elmenni ez az úr, valakinél kevesebb, valakinél több dísz kell ahhoz, hogy összeomoljon a rendszer.<br> <br> Nehéz a díszektől megszabadulni, de, ha a felismerés megtörtént onnan nincs vissza út.</div>rich