{"version":"1.0","provider_name":"Sors, akit nem nevez\u00fcnk a nev\u00e9n","provider_url":"https:\/\/hapinesske.cafeblog.hu","author_name":"hapinesske","author_url":"https:\/\/hapinesske.cafeblog.hu\/author\/hapinesske\/","title":"K\u00f6d","html":"
A mai nap k\u00f6dbe burkol\u00f3zva, szomor\u00faan k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt. Elindultam, hisz mindegy milyen az \u00fat, ha menni kell.

2 km ut\u00e1n felismertem, - amit m\u00e1r biztosan kor\u00e1bban is n\u00e9ztem az \u00e9letem sor\u00e1n, csak nem l\u00e1ttam - hogy a term\u00e9szet k\u00f6r\u00e9m rajzolta az utam, amit magamban j\u00e1rok.

K\u00f6d volt \u00e9s m\u00e9g s\u00f6t\u00e9t, megint az elhagyott vil\u00e1gban \u00e9reztem magam. Az orromig sem l\u00e1ttam, magamra z\u00e1rtam az aut\u00f3t, mint valami ketrecet, f\u00e9ltem, nem akartam, hogy bek\u00fasszon a nyirkos leveg\u0151 a r\u00e9seken, mint az \u00e1lnok \u00e9rtelem k\u00fcldte gondolatok. Haladnom kellett, l\u00e9p\u00e9sben haladtam, vezet\u0151m a bal oldalon elter\u00fcl\u0151, \u00e9lettelen, szaggatott feh\u00e9r vonal volt, melyet k\u00e9t m\u00e9ter hosszan l\u00e1ttam csak, de be\u00e1lltam a sorba. Nyomtam volna a g\u00e1zt, de annyira besz\u0171k\u00fclt a vil\u00e1g k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem, hogy hi\u00e1ba nyomtam nem haladtam.....f\u00e9k.....nem l\u00e1tok, rossz, borzaszt\u00f3.....g\u00e1zt akarok, de neh\u00e9z a l\u00e1bam.....f\u00e9k. Haladt el\u0151ttem a kocsi sor, pr\u00f3b\u00e1ltam el\u0151zni, volt, hogy egyszerre h\u00e1rom aut\u00f3t hagytam el, volt, hogy csak egyet, volt olyan, amit t\u00f6bbsz\u00f6r megpr\u00f3b\u00e1ltam, de nem ment, \u00e9s v\u00e9g\u00fcl szerencs\u00e9mre \u0151 kanyarodott el. El\u0151zni akartam, hajtani, hogy tiszt\u00e1n l\u00e1ssak, nem tudtam mi van az \u00fat v\u00e9g\u00e9n, egyed\u00fcl voltam, de nem voltam mag\u00e1nyos, a r\u00e1di\u00f3b\u00f3l b\u00fas dal sziv\u00e1rgott, nem tudom, mi sz\u00f3lt, lefoglaltak a gondolatok. Haladtam, haladtam, mellettem a sz\u00f6vets\u00e9gesem, a kimondhatatlant\u00f3l val\u00f3 f\u00e9lelem.

Azt\u00e1n \u00e1tverg\u0151dtem a Bakonyon, \u00e9s a term\u00e9szet tisztulni kezdett, vil\u00e1gosodott, megint az \u00faj vil\u00e1g kapuj\u00e1n \u00e1lltam. Lassan el kezdett feloszlani a k\u00f6d, b\u00e1r foltokban m\u00e9g megk\u00eds\u00e9rtett, de \u00e1tl\u00e1ttam m\u00e1r, \u00e9s f\u00e1tyolszer\u0171 volt, nem az a fojtogat\u00f3.

Az els\u0151 sz\u00edn a b\u00edbor volt, amit ma reggel l\u00e1ttam, csod\u00e1latos volt az \u00e9galja, mint egy v\u00e9rz\u0151 seb, \u00fagy ter\u00fclt el felettem a hatalmas \u00e9gbolt, v\u00e9rz\u0151 seb......igen, ami tisztulni v\u00e1gyik, csak egyetlen \u00e9let sz\u00e1llt fel\u00e9, az \u00e9jszaka \u0151re, a vad\u00e1szatb\u00f3l f\u00e1radtan megt\u00f6rve rep\u00fcl\u0151 hatalmas sasmad\u00e1r.

Fel\u00e9bredtem \u00e9n is.<\/div>","type":"rich"}