{"version":"1.0","provider_name":"Sors, akit nem nevez\u00fcnk a nev\u00e9n","provider_url":"https:\/\/hapinesske.cafeblog.hu","author_name":"hapinesske","author_url":"https:\/\/hapinesske.cafeblog.hu\/author\/hapinesske\/","title":"T\u00fck\u00f6r","html":"
T\u00fck\u00f6r: Valakinek a kez\u00e9ben a minap egy t\u00fck\u00f6r volt, \u00e9s egy el\u0151re nem l\u00e1tott, nem v\u00e1rt, nem \u00e9rzett pillanatban fel\u00e9m tartotta.
Kegyetlen\u00fcl az arcomba nyomta.
Iszony\u00fa \u00e9rz\u00e9s volt, \u00e9s m\u00e9gis \u00e9rdekes, \u00e9rt\u00e9kes \u00e9s legf\u0151k\u00e9pp \u00e9rdemes \u00e9rz\u00e9s.
\u00c1lomb\u00f3l, val\u00f3s\u00e1g.
Akkor\nott a t\u00fck\u00f6r mutatott, l\u00e1m megt\u00f6rt, \u00e1tt\u00f6rt a fiatal agyamban t\u00e1rolt\nR\u00d6GESZME, az embernek adta, ember \u00e1ltal k\u00fcld\u00f6tt elm\u00e9let, puff, ott \u00e9s\nakkor darabokra t\u00f6rt...az \u00c9RTELEM.
Az ember k\u00e9t oldala tal\u00e1lkozott\nbennem, r\u00e9sz helyett eg\u00e9sz, a k\u00e9t r\u00e9sz, mely \u00e1ltal eg\u00e9sz az ember, az\nigazi ember, aki ezt felismeri \u00e9s meg\u00e9rzi, hogy tal\u00e1lkozott benne k\u00e9t\nr\u00e9sz. M\u00e9g nem, bizony, m\u00e9g nem v\u00e1lt teljess\u00e9, van mit m\u00e9g tanulnia a\nk\u00e9t r\u00e9sznek, de a felismer\u00e9s megt\u00f6rt\u00e9nt.
Sz\u00f3val a k\u00e9t r\u00e9sz: \u00e9rtelem, \u00e9rzelem.
A k\u00e9t r\u00e9sz lelkiismeret n\u00e9lk\u00fcl tal\u00e1lkozott az nap este.
Amit\nazon az est\u00e9n tettem, kor\u00e1bbi r\u00f6geszme alapj\u00e1n lelkiismereti k\u00e9rd\u00e9st\nv\u00e1ltott volna ki bel\u0151lem, ha megteszem.....h\u00e1t ez el\u0151tt a nap el\u0151tt\nbizony nem is tettem, meg,de nem \u00e1m.
Azon az est\u00e9n miut\u00e1n elhagytam\na csod\u00e1t, melyben pillanatnyilag helyet foglaltam, nem furdalt a\nlelkem, boldogs\u00e1g marta a sz\u00edvem, l\u00fcktetett, S\u0150T zakatolt, nem a lelkem\nbecsapott oldala furdalta az oldalam. \u00d6r\u00f6m j\u00e1rta \u00e1t a testem.
A t\u00fck\u00f6r tart\u00f3ja csod\u00e1latos dolgot adott nekem az \u00e1ltal, hogy felismertem magam a t\u00fck\u00f6rben.
\u00dagy\n\u00e9reztem a vele val\u00f3 szeretkez\u00e9s k\u00f6zben, hogy a lelkem \u00e1tcs\u00faszik, az \u0151\ntest\u00e9be, az \u00f6v\u00e9 pedig az eny\u00e9mbe nyargalt, \u00e9s ez folyamatos volt,\nahogyan egy er\u0151sebb impulzust kapott a testem a l\u00e9lek egy s\u00f3haj\nform\u00e1j\u00e1ban \u00e1tv\u00e1ndorolt a m\u00e1sik f\u00e9l test\u00e9be \u00e9s ahogyan \u00e9n adtam neki az\nimpulzust, az \u0151 lelke \u00fagy r\u00e1ntotta vissza az eny\u00e9met a mag\u00e1\u00e9val egy\u00fctt.\nOrd\u00edtott a bennem elfojtott \u00e9rtelem.
Megmutatta mag\u00e1t a l\u00e9lek. Ami\ntan\u00fa egy testben, mely \u00f6r\u00f6kk\u00e9 lesben, v\u00e1rja minden emberben v\u00e1rja, hogy\nmikor csaphat le a r\u00f6geszm\u00e9re, kiirtani akarja azt. Gy\u0151zni. Aratni.

Mi\nis a lelkiismeret? A csoda karj\u00e1ban aludtam el akkor este, egy magam\nvoltam, eszembe \u00f6tl\u00f6tt ez a lelkiismereti k\u00e9rd\u00e9s. A lelkiismeret\n\u00e1tmenet a tudat \u00e9s az \u00e9rzelem k\u00f6z\u00f6tt, az \u00e9rzelem sz\u00fcli \u00e9s az \u00e9rtelem\nk\u00e9ri sz\u00e1mon. Hisz mi a lekiismeret? A l\u00e9lek ismerete. L\u00e9lek=\u00e9rzelem,\nismeret=tudat. Boldogs\u00e1g hatja \u00e1t imm\u00e1r a lelkem ismeret\u00e9hez vezet\u0151\nutat.
Mostant\u00f3l megmerem \u00e9lni a jelent, mert t\u00f6bb\u00e9 nem f\u00e9lek a j\u00f6v\u0151t\u0151l. V\u00e1rom azt, beengedem.
<3
<\/div>","type":"rich"}