Múlt-jelen-jövő

2009 június 9. | Szerző: hapinesske |

 

Hapinesske:

 

Vitatkoznék azokkal a
gondolkodókkal, akik arra “tanítanak”, hogy “csak” a
jelennel kell foglalkozni. Addig a pontig egyetértek, mely szerint a múlt
elmúlt, a jövő pedig még nem létezik. Azonban a múlttal igenis foglalkozni
kell. Ha kialakult benned egy korlát, vagy gátlás, vagy komplexus, meg kell
keresned a gyökerét, az okot, mely elvezet az okozathoz. Az okot a múltban
találod. Az ok megértése révén érheted el, hogy leépítsd magadban a
következményét. Aztán a jelenben felismered és tisztábbá teszed a jövőd.

Ez szép és jó tudom, haj de nehéz azonban magadnak vallani.

Go on!

 

Másik szereplő:

 

Szerintem egy tanító sem mondja
azt, hogy csak a jelennel kell foglalkozni…. inkább azt szoktam hallani, hogy
a jelenben kell élni! Nagy különbség…

 

Hapinesske:

 

A jelenben nem csak kell, hanem a
jelenben tudsz csak élni. Mit jelent a múltban élni? Szerintük azt jelenti,
hogy a múltban történtek miatt siránkozol, vagy azért, mert szép volt és fáj,
hogy elmúlt, vagy azért, mert amit akkor tettél, annak most iszod a levét. Tök
mindegy mi miatt, a lényeg, hogy a múltban történtek miatt csinálod ki magad a „mostban”.
Na már most, ha ez jelenti azt, hogy a múltban élsz, akkor nem csak fizikailag
igaz, hanem lélekben és a gondolataidban is CSAK a jelenben vagy képes élni.
Ugyanis, ha az előbb feszegetett rend jelenti a múltban élést, azt is a
jelenben éled meg, a jelened, a MOST hozza ki belőled azokat a gondokat, melyek
következménye súlya is a jelenedet nyomja.

A múlttal a fentiekben vázoltak szerint káros foglalkozni, ebben a formában nem
jó a múltban élni. De a jelen megélésében meg kell szűrni a múltbéli
eseményeket, úgy ahogyan a jelent megszűröd azáltal, hogy megpróbálod önmagadat
megélni. Múlt nélkül nincs jelen és nincs jövő. A múltat formálni és nem tovább
élni kell a jelenbe.

 

Másik szereplő:

 

“Akkor nem csak fizikailag igaz, hanem lélekben és a
gondolataidban is CSAK a jelenben vagy képes élni.”

 

Nem…sajnos nem, mert az által, hogy energiát adsz a
figyelmeddel olyan eseményeknek, amik nem a mostani síkon a „mostban”
vannak (pl.: mi lett volna ha az akkor úgy történik azzal a fiúval) akkor a
jelenlegi tudásom szerint létrehozol egy párhuzamos síkot, ahol létrejön az a
verzió is ami a vágyad, de ez csak ideig-óráig életképes, viszont ameddig
életképes tőled vesz el energiát. Álmainkban olykor átcsúszunk ezekre a
síkokra, ezért lehetséges az, hogy álmodban olyas valakivel élsz együtt akivel
ezen a síkon nem.

  

A jövőben való merengés jó, ha építő jellegű, mert azzal
teremtesz…, de sokan nem erre használjuk a jövőbe való merengést, hanem arra:
mi lesz ha! És ez már öntudatlanul is félelmet szül.

Happinesske:

 

A te általad leírt “múltban
élés” sem ott, hanem a jelenben játszódik le a tudatodban, vagy a
tudatalattidban… a jelenben éled meg. Az álmod, a vágyad a jelened, melyet a
múlt szül. A tudatot ezerféle dimenziót képes “megélni” ebben
egyetértek, mindezt azonban a jelenben teszi.

pl. egyszerre levelezek veled és gondolok a munkára, és egyszerre képzelem
magam Skóciába a hűvös hegycsúcsról kémlelve a tájat

Ez pont rossz példa, mert ez egyik sem a múlt következménye, vagy hiányából
fakadó űr kitöltése.