…működik a kis selyemhernyócska effektus…a selyemhernyócska is mennyit szenved, mígnem csoda szép pillangó lesz belőle…
Folyamatosan itt van az orromban az illat, nem taszított el miután
elengedtem egy percre a kezét, amikor a gondolat megfordult a fejemben,
már akkor megszédültem…vártam, majd elmúlik….vártam……,
hogy kijózanodom…..vártam, de nem múlt….egyre erősebb lett. Brrrr,
szédültem, mert becsapott az egom, tudod érzelmeket ad, hogy ne hagyják
el a nagy Úr birodalmát. Őt aztán akkor és újra láttam az úton a
homályban tapogatóztam, mikor erős fény vonzott, nyújtotta a kezét,
anélkül, hogy kértem volna addig azt.
Szédültem, olyan érzésem
volt, mint amikor kislány koromban leestem a lóról, térddel a földre
zuhantam, szőke hosszú hajam az arcomba omlott. Iszonyú fájdalmat
éreztem, nem tudtam felállni, a ló ott állt mellettem, dicsőség
sugárzott szemeiből, és hatalom, én pedig csak sírtam, zokogtam,
nyeltem a könnyeim. Egyedül akartam megfogni a kantárt, egyedül
akartam, én iciripiciri emberként felmászni a nagy méltóságos,
elérhetetlen monstrumra….és akkor apám fölém hajolt, kinyitotta nagy
tenyerét, megfogta a kezem, akkor éreztem, hogy a rideg ember megijedt.
Bakot tartott és én megint fent ültem a magasban.